karnagy
Módos Anita
karnagy

Módos Anita

Győrben születtem, ahol 6 évesen felvételt nyertem a Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskolába. Az itt eltöltött 8 év nagyon meghatározó lett az életemben. Ahogy visszaemlékszem, már 2. osztályos koromban, ahogy a kórusvezetőt néztem, megjelent bennem érzésként, hogy ezt szeretném csinálni, ha nagy leszek. Az általános iskolás évek legszebb élményei a kórushoz kötődnek. Érdekes módon nemcsak nekem, hanem az osztálytársaimnak is. Külföldre nem jutottunk el, de akárhová utaztunk, énekszótól zengett a tábor, a vonat és a busz is.

Nagy élmény volt számunkra eljönni Pécsre, a testvérkórusunkhoz is, a Mátyásba a ’80-as évek végén. A pályaválasztáskor teljesen egyértelmű volt számomra, hogy zenei pályára szeretnék tovább menni, és felvételt nyertem a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolába szolfézs-zeneelmélet szakra. A konzis évek alatt is sokat kaptam tanáraimtól. Meghatározó volt Szabó Miklós tanár úr a Győri leánykar alapítója, aki a kóruséneklés más minőségeit mutatta meg számomra, és Spiegel Marianna tanárnő, aki végigkísérte szolfézstanulmányaimat.

Az egyetemi évek alatt jöttem rá, hogy rendkívül jó alapokat kaptam tőle, és láttam, hogy ez mennyi előnyt jelent számomra. Karvezetés tanárom erősen inspirált, hogy az Akadémiára jelentkezzem, de én mégis a pécsi egyetem mellett döntöttem, ahol akkor (1992) indult el az egyetemi ének-zene-karvezetés szak. A számomra leginkább megfelelő tanárhoz kerültem, Jobbágy Valér tanár úrhoz, akitől a legtöbbet tanultam, és akinek a legtöbbet köszönhetek. A művek kiválasztásától, a vezénylés technikai részén át az igényes hangzásig mindent megkaptunk. Persze mindig rájövök, hogy ezt a tanulást nem lehet abbahagyni, ezért kisebb kihagyásokkal mindig is énekeltem kórusaiban, akikkel Amerikától, Európán át még Japánba is eljutottunk, és érmekkel gazdagon tértünk haza.

Hiszek abban, hogy minden gyermekhez van egy kulcs, amivel közel lehet hozzá kerülni. Igyekszem ezt mindig meglelni, hogy együtt tudjunk működni. Fontosnak tartom, hogy megtapasztalhassák a diákok a közösség erejét, és a közös éneklés valódi örömét és boldogságát. Szeretném, ha ezek az élmények segítenének nekik értékes, értékteremtő felnőttekké válni.